Kedves blogom!
Annyira fáradtnak érzem magam. Egész éjszaka csak forgolódtam, képtelen voltam elaludni.
Egy folytában azon gondolkodtam, hogy mit talált ki megint anyu és hogyan fogom megint
visszautasítani. Fogalmuk sincsen mekkora fájdalmat okoznak nekem ezek a meglepetések.
Hajnali négy körül sikerült aztán végül álomra hajtanom a fejem. Bármennyire is korán
szerettem volna felkelni, hozzá vagyok szokva a tíz órás alváshoz, így végül két órakor
sikerült felébrednem. Pontosabban, két órakor sikerült felébresztenie valakinek, aki
már félő, hogy lassan betöri az ajtómat.
- Ki az? - Nyögtem fel, miközben felültem az ágyamban. Teljesen le voltam izzadva,
valószinüleg a nagy melegnek köszönhetően. Jelenleg tudtommal 42 fok volt az
utcán és körülbelül 35 a szobámban.
- Én vagyok az Bec, engedj be kérlek! - Először nem hittem a fülemnek. Lassú léptekkel
indultam az ajtó felé és nekidőltem a kettőnket elválasztó vékony fa tárgynak.
- Daavid? - Kérdeztem óvatosan. - Mit keresel te itt?
- Mindent elmesélek csak nyisd ki az ajtót, jó?
- De...
- Bízol bennem?
- Igen! - Suttogtam magam elé, majd elfordítottam a kulcsot a zárba és visszamásztam
az ágyba. Mindössze csak egy pizsoma volt rajtam, nem akartam, hogy így lásson.
Lassan nyílni kezdett az ajtó és megpillantottam mögötte Daavidot. Semmit se változott,
de mit is vártam én 1 hónaptól? A gyönyörű kék szemeivel végigmért majd odasétált
hozzám és leült elém.
- Szia! - Mosolyodott el egy pillanatra.
- Szia! - Hajtottam le a fejem. Nem akartam, hogy lássa a szememben felgyülemlő
könnycseppeket. De mintha megérezte volna, magához húzott és szorosan átölelt.
- Nincs semmi baj! Nyugi!
- Tudom! Hiányoztál... nagyon. -Toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
- Te is hiányoztál... mindenkinek. - Mosolygott rám bíztatóan. Majd beállt közöttünk a kínos
csend. Hirtelen eszembe jutottak a többiek is. Henna, Aron, Mandy és az összes többi
barátom, akit a hátam mögött kényszerültem hagyni.
- Meddig maradsz? - Tértem vissza a gondolataim közül.
- 2-3 hétig, ha szeretnéd.
- Jó lenne! - Bólintottam.
- Most megyek kipakolok, utána beszélünk, oké?
- Rendben! - Bólintottam és már el is rohant. Bármilyen furcsán is hangzik de ebben a
pár pillanatban boldog voltam.
Beca
2010. július 26., hétfő
2010. július 22., csütörtök
Szimpatikus Blogger Díj
Szijasztok!
Kaptam még egy díjat, amit szeretnék megköszönni Alofunnak!
Itt szerencsére csak 5 dolgot kell írnom magamról :
1. Ma láttam, hogy többen írtatok az egyik fejezetemhez, amitől nagyon meghatódtam. Nagyon köszönöm nektek!
2. Nem igazán tudok vicces jeleneteket írni, mert nem szeretem a főhőseimet nevetség tárgyává tenni.
3. Az első blogom, amely közelebb állt hozzám sajna kevesebb siker övezte, ám én mégsem szeretném feladni és ha lehetőségem nyílik rá, akkor szeretnék hozzá írni egy második évadot.
4. Az engem ért hatások nagyban befolyásolják a történeteim kimenetelét.
5. Általában előre eltervezem miként alakítom majd a fanficeim szálait.
A díjat pedig szeretném átadni : Noncsinak, Vicnek, Brigcsnek és Szabusnak!
Kaptam még egy díjat, amit szeretnék megköszönni Alofunnak!
Itt szerencsére csak 5 dolgot kell írnom magamról :
1. Ma láttam, hogy többen írtatok az egyik fejezetemhez, amitől nagyon meghatódtam. Nagyon köszönöm nektek!
2. Nem igazán tudok vicces jeleneteket írni, mert nem szeretem a főhőseimet nevetség tárgyává tenni.
3. Az első blogom, amely közelebb állt hozzám sajna kevesebb siker övezte, ám én mégsem szeretném feladni és ha lehetőségem nyílik rá, akkor szeretnék hozzá írni egy második évadot.
4. Az engem ért hatások nagyban befolyásolják a történeteim kimenetelét.
5. Általában előre eltervezem miként alakítom majd a fanficeim szálait.
A díjat pedig szeretném átadni : Noncsinak, Vicnek, Brigcsnek és Szabusnak!
Kiválló Szerkesztő Díj
Szijasztok!
Meg van a Blog első díja, amit köszönök Brigcsnek és Vicnek!
Most 7 dolgot kéne írnom magamról, lássuk :
1. Annak ellenére, hogy Kimi nem a kedvenc F1-es pilótám, Ő a kedvenc karakterem, akit a
fanfictionjeimben nagyon szívesen felhasználok.
2. Nem nézem a világ összes autó sportját, a legtöbben égis van kedvencem.
3. Nagyon-nagyon szeretem a spanyol nyelvet, embereket, kultúrát és magát az országot is.
4. Szeretem az ESDM számait, valóban van mondanivalójuk.
5. A Renault a kedvenc F1-es csapatom, annak ellenére, hogy manapság nincsenek harcban a VB-ért.
6. Fernando Alonso a kedvenc pilótám, akinek 2005 óta szorítok.
7. Elítélem azokat a csapatfőnököket, akik sorrendet állítanak fel a pilótáik között.
Meg van a Blog első díja, amit köszönök Brigcsnek és Vicnek!
Most 7 dolgot kéne írnom magamról, lássuk :
1. Annak ellenére, hogy Kimi nem a kedvenc F1-es pilótám, Ő a kedvenc karakterem, akit a
fanfictionjeimben nagyon szívesen felhasználok.
2. Nem nézem a világ összes autó sportját, a legtöbben égis van kedvencem.
3. Nagyon-nagyon szeretem a spanyol nyelvet, embereket, kultúrát és magát az országot is.
4. Szeretem az ESDM számait, valóban van mondanivalójuk.
5. A Renault a kedvenc F1-es csapatom, annak ellenére, hogy manapság nincsenek harcban a VB-ért.
6. Fernando Alonso a kedvenc pilótám, akinek 2005 óta szorítok.
7. Elítélem azokat a csapatfőnököket, akik sorrendet állítanak fel a pilótáik között.
A díjat szeretném átadni : Noncsinak, Heniinek, Alofunnak, Ginának, Szabusnak és Icunak!
2010. július 21., szerda
Tizenkettedik bejegyzés (Magán jellegű)
Kedves Blogom!
A mai napom teljesen nyugodtan telt. Egy rokon sem próbált még meg mobilon se
elérni. Mindössze a pszichológusom írt egy E-mailt, amiben közli velem a teóriáját,
miszerint már készen állok rá, hogy magam mögött hagyjam a pirinyónyi szobámat
és kapcsolatot teremtsek a külvilággal. Nem értek vele egyet.
Egy hónappal ezelőtt megfogadtam, hogy amíg csak lehet bent maradok a szobámba
és eddig jól tartom magam hozzá. Félek, hogy csalódást okozok majd az embereknek,
ha kilépek innen és tapasztalják majd, hogy én már nem vagyok azaz ember, aki régen
voltam. Én már nem tudom udvariasságból felölteni a műmosolyom és elcsevegni a
gazdagabbnál gazdagabb emberekkel. Ahogy nem tudom órákon keresztül hallgatni
sem a rokonaimat, amint az unokaöcséim sikereiről beszélnek. Nem tudok a barátaimmal
együtt nevetni minden hülyeségen, és nem tudok szombat este leülni a családdal egy
vígjáték vagy egy horror film elé. Ez nem én vagyok és nem én voltam sose. Mintha az egész életemet egy álarc mögött töltöttem volna és mindig azt tettem volna, amit elvártak tőlem. Azonban ez már nem megy, ez túl sok lenne.
Egyedül a neten keresztül tudnak elérni azok, akiknek valóban fontos vagyok. Egy
mail címet sem tiltottam le és mindig elolvasom az összes levelemet, de válaszolni
senkinek se válaszolok. A barátaim az első napokban és még talán hetekben is
próbálták felvenni velem a kapcsolatot, a üzeneteikben benne volt mindaz a sajnálat,
megbánás és szánalom, ami elől menekültem. Aztán a levelek kezdek megfogyatkozni,
ahogyan a mobilomra érkező hívások és SMS-ek száma is. Mára már csak a Daavid
maradt és a pszichológusom. Finn barátom minden egyes nap küld egy E-mailt nekem.
Az egyikben megírta, hogy tudja jól, hogy elolvasom az összeset és neki már csak
ezért megéri. Ez az egy dolog, amire minden nap várok, az Ő levele.
Most viszont mennem kell, anyu megfenyegetett valami meglepetéssel, ami holnap
érkezik majd. Őszintén szólva az eddigiektől is igen csak meglepődtem, úgyhogy
az lenne a legjobb, ha fel se ébrednék reggel.
Beca
A mai napom teljesen nyugodtan telt. Egy rokon sem próbált még meg mobilon se
elérni. Mindössze a pszichológusom írt egy E-mailt, amiben közli velem a teóriáját,
miszerint már készen állok rá, hogy magam mögött hagyjam a pirinyónyi szobámat
és kapcsolatot teremtsek a külvilággal. Nem értek vele egyet.
Egy hónappal ezelőtt megfogadtam, hogy amíg csak lehet bent maradok a szobámba
és eddig jól tartom magam hozzá. Félek, hogy csalódást okozok majd az embereknek,
ha kilépek innen és tapasztalják majd, hogy én már nem vagyok azaz ember, aki régen
voltam. Én már nem tudom udvariasságból felölteni a műmosolyom és elcsevegni a
gazdagabbnál gazdagabb emberekkel. Ahogy nem tudom órákon keresztül hallgatni
sem a rokonaimat, amint az unokaöcséim sikereiről beszélnek. Nem tudok a barátaimmal
együtt nevetni minden hülyeségen, és nem tudok szombat este leülni a családdal egy
vígjáték vagy egy horror film elé. Ez nem én vagyok és nem én voltam sose. Mintha az egész életemet egy álarc mögött töltöttem volna és mindig azt tettem volna, amit elvártak tőlem. Azonban ez már nem megy, ez túl sok lenne.
Egyedül a neten keresztül tudnak elérni azok, akiknek valóban fontos vagyok. Egy
mail címet sem tiltottam le és mindig elolvasom az összes levelemet, de válaszolni
senkinek se válaszolok. A barátaim az első napokban és még talán hetekben is
próbálták felvenni velem a kapcsolatot, a üzeneteikben benne volt mindaz a sajnálat,
megbánás és szánalom, ami elől menekültem. Aztán a levelek kezdek megfogyatkozni,
ahogyan a mobilomra érkező hívások és SMS-ek száma is. Mára már csak a Daavid
maradt és a pszichológusom. Finn barátom minden egyes nap küld egy E-mailt nekem.
Az egyikben megírta, hogy tudja jól, hogy elolvasom az összeset és neki már csak
ezért megéri. Ez az egy dolog, amire minden nap várok, az Ő levele.
Most viszont mennem kell, anyu megfenyegetett valami meglepetéssel, ami holnap
érkezik majd. Őszintén szólva az eddigiektől is igen csak meglepődtem, úgyhogy
az lenne a legjobb, ha fel se ébrednék reggel.
Beca
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)