Tizenkettedik bejegyzés (Magán jellegű)

Kedves Blogom!
A mai napom teljesen nyugodtan telt. Egy rokon sem próbált még meg mobilon se
elérni. Mindössze a pszichológusom írt egy E-mailt, amiben közli velem a teóriáját,
miszerint már készen állok rá, hogy magam mögött hagyjam a pirinyónyi szobámat
és kapcsolatot teremtsek a külvilággal. Nem értek vele egyet.

Egy hónappal ezelőtt megfogadtam, hogy amíg csak lehet bent maradok a szobámba
és eddig jól tartom magam hozzá. Félek, hogy csalódást okozok majd az embereknek,
ha kilépek innen és tapasztalják majd, hogy én már nem vagyok azaz ember, aki régen
voltam. Én már nem tudom udvariasságból felölteni a műmosolyom és elcsevegni a
gazdagabbnál gazdagabb emberekkel. Ahogy nem tudom órákon keresztül hallgatni
sem a rokonaimat, amint az unokaöcséim sikereiről beszélnek. Nem tudok a barátaimmal
együtt nevetni minden hülyeségen, és nem tudok szombat este leülni a családdal egy
vígjáték vagy egy horror film elé. Ez nem én vagyok és nem én voltam sose. Mintha az egész életemet egy álarc mögött töltöttem volna és mindig azt tettem volna, amit elvártak tőlem. Azonban ez már nem megy, ez túl sok lenne.

Egyedül a neten keresztül tudnak elérni azok, akiknek valóban fontos vagyok. Egy
mail címet sem tiltottam le és mindig elolvasom az összes levelemet, de válaszolni
senkinek se válaszolok. A barátaim az első napokban és még talán hetekben is
próbálták felvenni velem a kapcsolatot, a üzeneteikben benne volt mindaz a sajnálat,
megbánás és szánalom, ami elől menekültem. Aztán a levelek kezdek megfogyatkozni,
ahogyan a mobilomra érkező hívások és SMS-ek száma is. Mára már csak a Daavid
maradt és a pszichológusom. Finn barátom minden egyes nap küld egy E-mailt nekem.
Az egyikben megírta, hogy tudja jól, hogy elolvasom az összeset és neki már csak
ezért megéri. Ez az egy dolog, amire minden nap várok, az Ő levele.

Most viszont mennem kell, anyu megfenyegetett valami meglepetéssel, ami holnap
érkezik majd. Őszintén szólva az eddigiektől is igen csak meglepődtem, úgyhogy
az lenne a legjobb, ha fel se ébrednék reggel.
Beca