Negyedik bejegyzés

Kedves Blogom!
Végre eljött az este is. Apura rájött a kínzásom utáni késztetés. Ki akarta kérdezni a holnapi
óráimra tanultakat, szerencsémre anyu megint megmentett. Közölte apuval, hogy ezzel
minimum 7 évet késett, mire kitört a háború. Mindig ez van, este még fújnak egymásra, reggel
pedig a konyhába smárolnak.

Nah, de inkább térjünk vissza az ebéd szünetben történtekre.
- Szóval. Daavid, te megbeszéled Kimivel, hogy hazudjon Jenninek és elterelje a figyelmét,
míg mi kiszökünk a házból. Mi ketten pedig meglátogatjuk a keresztapáinkat és beadjuk nekik,
hogy nálatok éjszakázunk. - Összegeztem az eddig megbeszélteket.
- És miért mennénk át Daavidékhoz?
- Öhm...
- Megünnepeljük a GP2-s 3. helyemet. - Húzta ki magát a szöszi.
- Voltál már első is. - Néztem rá lemondóan.
- Akkor tanulunk, az mindig bejön! - Mosolygott Aron magabiztosan.
- Na látod, tudsz te, ha akarsz. Daavid szólj Kiminek, hogy 10-kor indulunk, oké?
- Aha. Akkor már csak a húgomat kell levakarnod magadról és szólnunk kell
Christphnak. - Fordult Aron felé a finn.
- Kinek? Rosbergnek? - Néztem rá nagy szemekkel. - De Ő még sosem jött velünk sehová.
- Épp itt az ideje. - Kacsintott rám Aron. Ezzel is jelezve, hogy jelenleg az egymás között
folytatott harcunk döntetlenre áll.
- Mi is a hely neve? - Kérdezte Daavid.
- Minek az neked? - Nézett rá az unokatesóm értetlenül.
- Lehet, hogy oda tud jönni magától is.
- Black Angels. Most nyitott, biztos hallott róla. - Segítettem ki a akció másik szervezőjét.
- Jah, biztos! - Motyogta még vissza a mobilja mögül és csendben folytattuk az ebédünket.

Most pedig takarodó van. Nem értem apámat. Miért akarja most bepótolni azokat az éveket,
amiket nem töltött velem? 17 éves vagyok könyörgöm!
Beca