Kedves blogom!
Annyira fáradtnak érzem magam. Egész éjszaka csak forgolódtam, képtelen voltam elaludni.
Egy folytában azon gondolkodtam, hogy mit talált ki megint anyu és hogyan fogom megint
visszautasítani. Fogalmuk sincsen mekkora fájdalmat okoznak nekem ezek a meglepetések.
Hajnali négy körül sikerült aztán végül álomra hajtanom a fejem. Bármennyire is korán
szerettem volna felkelni, hozzá vagyok szokva a tíz órás alváshoz, így végül két órakor
sikerült felébrednem. Pontosabban, két órakor sikerült felébresztenie valakinek, aki
már félő, hogy lassan betöri az ajtómat.
- Ki az? - Nyögtem fel, miközben felültem az ágyamban. Teljesen le voltam izzadva,
valószinüleg a nagy melegnek köszönhetően. Jelenleg tudtommal 42 fok volt az
utcán és körülbelül 35 a szobámban.
- Én vagyok az Bec, engedj be kérlek! - Először nem hittem a fülemnek. Lassú léptekkel
indultam az ajtó felé és nekidőltem a kettőnket elválasztó vékony fa tárgynak.
- Daavid? - Kérdeztem óvatosan. - Mit keresel te itt?
- Mindent elmesélek csak nyisd ki az ajtót, jó?
- De...
- Bízol bennem?
- Igen! - Suttogtam magam elé, majd elfordítottam a kulcsot a zárba és visszamásztam
az ágyba. Mindössze csak egy pizsoma volt rajtam, nem akartam, hogy így lásson.
Lassan nyílni kezdett az ajtó és megpillantottam mögötte Daavidot. Semmit se változott,
de mit is vártam én 1 hónaptól? A gyönyörű kék szemeivel végigmért majd odasétált
hozzám és leült elém.
- Szia! - Mosolyodott el egy pillanatra.
- Szia! - Hajtottam le a fejem. Nem akartam, hogy lássa a szememben felgyülemlő
könnycseppeket. De mintha megérezte volna, magához húzott és szorosan átölelt.
- Nincs semmi baj! Nyugi!
- Tudom! Hiányoztál... nagyon. -Toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
- Te is hiányoztál... mindenkinek. - Mosolygott rám bíztatóan. Majd beállt közöttünk a kínos
csend. Hirtelen eszembe jutottak a többiek is. Henna, Aron, Mandy és az összes többi
barátom, akit a hátam mögött kényszerültem hagyni.
- Meddig maradsz? - Tértem vissza a gondolataim közül.
- 2-3 hétig, ha szeretnéd.
- Jó lenne! - Bólintottam.
- Most megyek kipakolok, utána beszélünk, oké?
- Rendben! - Bólintottam és már el is rohant. Bármilyen furcsán is hangzik de ebben a
pár pillanatban boldog voltam.
Beca
Szia:)
VálaszTörléswíí első komi az enyém :)
Végre megjelent Daavid... remélhetőleg Becát sikerült kirángatnia a világából.
nagyon jó lett
Puszii
ui: Esetleg, ha van időd nézd majd be a blogomra, hátha megtetszik a sztorim :) Bocsi a reklámért
Szija! :)
VálaszTörlésNagyon köszönöm! Majd meglátjuk! ;)
Semmi gond! Örülök, hogy szóltál, bele is olvastam. Bár még nem sikerült teljesen elolvasnom, de nagyon tetszik!
Puszi