Harmadik bejegyzés

Kedves bologom!
A fotóim valószínűleg jövő hét elején már meg is jelennek. Miért dolgoznak ilyen gyorsan
azok az átkozott szerkesztők? Persze Daavid azóta is azokkal a képekkel szekál. Azt mondja,
hogy túl sok volt rajtam a ruha és következőre minimum bikiniset vállaljak.

Ezek után nem volt más választásom, el kellett mondanom az én drága unokabáttyámnak,
aki 2 hónappal idősebb nálam, hogy mire adtam a fejem. Ő az egyetlen, aki lekoptathatja rólam
Daavidot. Úgyhogy a ma reggeli első szünetben el is mondtam neki. Lehet, hogy nem matek óra
után kellett volna, ugyanis nem reagált túl jól.
- Te tényleg részt vettél egy fotózáson? Mi lesz, ha ezt apád megtudja? - Nézett rám megrovóan
Aron, miközben Hannat ölelte maga előtt. Daavid izzó szemekkel nézte a srác kezét, ahogyan a
húga hasát simogatja.
- Igen, de nem értem mi ebben az annyira meglepő. Anyu énekesnő...
- Az Raquel. Neki nem úgy hívják az apját, hogy Fernando Alonso.
- A Díazt lefelejtetted. - Néztem rá gúnyosan.
- Befejeznétek ezt? - Szólalt meg végre Daavid is. - Legalább ne a folyosón!
- Ezt pont te mondod, aki minden héten más csaj szájába turkál pontosan ezen a
folyosón? - Vágott vissza a húga, akivel váltottam ezért a húzásáért egy gyors pacsit.
- Az teljesen más! - Ellenkezett az idősebbik Raikkönen testvér.
- Miért is?
- Mert én megtehetem, én vagyok az idősebb.
- És a hülyébb is! - Szakítottam félbe a vitát, majd visszafordultam Aron felé. - A lényeg,
hogy apu meg ne tudja, mert akkor nekem végem.
- Oké, de legalább Raquelnek mond el, Ő biztos megérti. Rendben?
- Rendben! - Bólintottam és még egy pillanatra el is gondolkodtam a dolgon. - Most
viszont jó lenne megdumálni a vasárnapot.
Persze, hogy pont ekkor csöngettek be, így kénytelenek voltunk berekeszteni a gyűlésünket.
Átraktuk a kaja szünetünkre, hogy Henna se tudjon sokat a mi kis akciónkról.

Most pedig mennem kell, mert az info tanárom vészesen közelít felém. Este jelentkezek
a tervünk alakulásáról.
Beca