Huszonegyedik bejegyzés (Magán jellegű)

Sziasztok!
Nagyon hamar összegyűlt a három komment, aminek én hihetetlenül örültem. Már tegnap elkezdtem írni a következő részt, de csak mára tudtam eldönteni két megoldás közül melyik lenne jobb most. Nem lett túl hosszú rész, de most emelném egy picikét a határt. 4 komment után fel is rakom a következő részt! ;)
Kathy


Kedves Blogom!
Egy újabb hét vette kezdetét. Daavid már csak néhány napot tud nálunk tölteni,
legkésőbb csütörtök reggel be kell költöznie egy közeli hotelbe. Nem tűnik túl
lelkesnek a sajtó és a rajongói hallatán. Ráadásul erre Kimi is rátett egy lapáttal,
ideküldi hozzánk az egyik keresztfiát, aki majd felügyeli az unokatestvére edzéseit.

Hétfő reggel a szokásomhoz híven félig nyitott szemmel, lila köntösben és papucsban
próbáltam lebotorkálni a lépcsőn és elnavigálni magamat a konyháig. Ez sosem
bizonyult könnyű feladatnak, hát ha még egy szőke hajú illető kerül az utamba.
Morcosan nyitottam egy kicsit tágabbra a szemeim, ugyanis a körvonalak nem
bizonyultak elégnek a srác felismeréséhez. Ám minden mérgem elszállt, mikor
felismertem a nem rég érkezett vendéget, akinek ekkorra már a nyakában lógtam.
- Jó reggelt! - Köszönt óriási mosollyal az arcán.
- Neked is Titus! - Eresztettem el nagy nehezen, hogy közöljem vele a fájdalmas
hírt, miszerint az unokatesója gyötrésével várnia kell egészen estig. - Daavidot
szerintem lekésted, ilyenkor már futni szokott.
- Tudok róla. Majdnem elütöttem az utca végén.
- Szóval neked is reggel van még. - Tört ki belőlem a nevetés. - Jössz kajálni?
Vagy mióta személyi edző lettél már leszoktál róla?
- Pontosítok, csak ezen a héten fogok edzősködni. Kimi nem tud annyit fizetni,
hogy egy 18 éves gyerekre felvigyázzak a kedvéért.
- Főleg ha azt a gyereket Daavid Raikkönennek hívják. Lehetetlen feladat.
- Látom kezded érteni Kacsintott rám és segített eltalálni az ebédlőig.

A délután egy picit unalmasan telt. Anyuék elbúcsúztak a haza induló rokonoktól,
Maria is velük tartott, bár Ő még kiélvezi ezen a héten a vendég szeretetünket.
Daavid nagy erőbedobással próbálta felhívni a létező összes rokonát, hogy valaki
végre meggyőzze arról az apját, hogy egyedül is tökéletesen fel tud készülni az
előtte álló hétvégére. Titus pedig elindult felfedezni a várost.
Estére azonban mindenki hazaért és a ház két szőke lakója rögtön be is költözött
a kondi terembe. Ezt bármennyire is szemét dolog, én sem hagyhattam ki.
Felszerelkeztem egy kis ropival, ásványvízzel és néhány magazinnal, majd leültem
az egyik futópadra és onnan figyeltem a Raikkönenek erőfeszítéseit.
- Beca! Te nem állsz be egy kicsit? - Kérdezte Titus, mire meglepetten néztem fel
rá az egyik újságom mögül.
- Mit kéne csinálnom?
- Megmutatni Daavidnak hogyan kell ugrókötelezni.
- Bec nem szeret sportolni. - Mosolyodott el az említett. Ez éppen elég motivációt
jelentett nekem ahhoz, hogy félretegyem a magazint és a kezembe vegyek egy
műanyag kötelet.
- Aki nyer, az dönti el mit csináljunk holnap. - Nyújtottam Daavid felé a kezem, aki
megragadta azt és az ölelésébe rántott vele.
- Benne vagyok. - Mosolyodott el és bele is kezdtünk az ugrálásba.

Azóta is azon gondolkodom mi lenne a megfelelő program kettőnk számára. Azt
hiszem erre azonban csak holnap tudom majd megadni a választ.
Beca