2010. október 3., vasárnap

Tizennyolcadik bejegyzés (Magán jellegű)

Szijasztok!
Itt van egy újabb rész! Bocsi, hogy csak most... Hazudnék ha azt mondanám, hogy a suli miatt, úgyhogy nem mondom! :D Igazából a legújabb írásomon dolgoztam, aminek a bevezetőjét már ki is raktam! Remélem tetszeni fog majd az is! ;) Ide viszont szabnék egy komment határt! Mivel manapság egyre több kommentet kapok, ezért gondoltam, hogy rendszeressé tegyük kezdetben egy három megjegyzés után kapnátok a rákövetkező hétvégén egy részt! :)
Az állandó hozzászólóimnak nagyon-nagyon köszönöm!
Kathy



Kedves Blogom!
Sikeresen kialudtam magamból a napszúrásom minden egyes tünetét. Igaz erre
ráment a teljes napom, de legalább megúsztam egy újabb reggeli futást. Maria
szerencsémre - vagy szerencsétlenségemre - helyettesített és elmondása szerint
annyira tetszett neki, hogy minden reggel velünk fog majd futni. Ebben a
kijelentésében csak a "velünk" szócska nem stimmel, leginkább azért mert ez
azt jelenti, hogy csak egy napra kaptam felmentést. Addig is mesélek neked! :)

Három órája ültem a padon egyedül, a felmentő seregre várva, mikor egy erős
kéz érintését éreztem a vállamon. Az ismeretlen férfi parfüm illata belengte a
levegőt, a töménysége nem igazán esett jól nekem a mindössze negyven fokban.
Ijedten húzódtam a pad végébe és néztem fel a 20 év körüli idegen srácra. Már
első látásra lerítt róla, hogy spanyol. A barna haja, a bőre, valamint az óriási
mosolya.
- Hola! - Köszönt rám nagy lelkesen és leült mellém a padra átugorva annak
támláján. - Qué tal?
- Bien! - Nyögtem ki nagy nehezen és elég morcosan. Még inkább eltávolodtam
volna tőle, de akkor nagy valószínűséggel átestem volna a kovácsolt vas
karfán. - Hablas inglés?
- Igen, beszélek angolul. - Mosolyodott el, de egy kis meglepettséget is véltem
felfedezni a hangjában. - Azt hittem spanyol vagy.
- Valamilyen szinten. - Vontam vállat, de az Ő szemei még inkább elkerekedtek.
Okosabb ötletnek láttam elmagyarázni a dolgokat, mert egy: addig úgysem
szállna le rólam, kettő: így talán hamarabb ráveszem, hogy hazakísérjen. - A
szüleim spanyolok, itt születtem, de egy éves koromba Svájcba költöztünk.
- Aha! - Bólintott egyet. - És miért üldögélsz itt már vagy egy órája?
- Három órája. - Javítottam ki. - Mert nincs nálam mobil és elvesztem. És téged
miért érdekel?
- Imádom a kedves csajokat. - Szélesítette el még inkább a mosolyát az arcán,
mire én egy annyira megsemmisítő pillantást küldtem felé, amilyen csak tőlem
telt. - Egy órát próbáltunk a zenekarommal abban a garázsban. - Mutatott a
mögöttünk lévő házra. - És akkor is itt voltál mikor kezdtük.
- Nem válaszoltál.
- Mert nem tudok. - Rántotta meg a vállát. - Hol laksz? Haza kísérlek. - Erre a
kérdésre egy pillanatra elgondolkoztam. Sosem kérdeztem még meg anyuéktól
a házunk címét, nem is írtam le egyetlen papírra sem és még mikor elindultunk
akkor sem néztem meg.
- Nem tudom. - Mondtam végül ki a fájó igazságot.
- Most költöztetek ide?
- Egy hónapja. - Erre felszakadt belőle egy óriási kacaj. Én csak komolyan ültem
egy helyben és vártam, míg abbahagyja. Már láttam magam előtt a képet, melyen
még 90 évesen is itt csücsülök majd a melegítőmben és figyelem, amint rajtam
röhög, így jobbnak láttam kieszelni egy B tervet. - Köszi a segítséget, de majd
megtalálom egyedül.
- Bocsi- bocsi! - Próbált magára erőltetni valami komolyságot, de szinte már
fuldoklott a visszatartott nevetéstől. Erre már én sem tudtam tovább játszani
a Jégkirálynő szerepét, elnevettem magam. - Tudsz valami ismertető jellel
szolgálni?
- Aha! Az ablakomból látom a kikötőt. - Nah igen, idág tudta palástolni a
kitörni készülő jókedvét. - Most mi van?
- Ez egy kikötőváros.
- Jól van na! - Kiáltottam el magam mérgesen és már fel is álltam a padról, hogy
otthagyom, de megfogta a karom és visszarántott. Legnagyobb meglepetésemre
nem zavart már az érintése. Sőt, elmosolyodtam rajta.
- Nem mész sehová! - Jelentette ki! - Milyen a házatok? Modern vagy inkább régi.
- Modern.
- Menyit sétáltál míg ide ért? - Záporoztak felém a kérdései.
- Egy órát, kettőt talán.
- Akkor asszem tudom hol lakhatsz. Most költözött a környéketekre Fernando
Alonso. - Közölte a tényt higgadtan, majd lassan felállt a padról és magával húzott
engem is.
- Nem mondod? - Nevettem el magam.
- De! A haverjaimtól egész nap ezt hallgatom, bár őket inkább a felesége érdekli
igazán... Mi is
a neve?
- Raquel del Rosario. - Segítettem ki egy picit. A nagy gondolkodásba nehogy
véletlenül megerőltesse magát.
- Te ismered őket?
- Vicces lenne, ha nem ismerném a szüleim. - Erre megtorpant és nagy szemekkel
nézett vissza rám. - Rebeca Alonso. - Nyújtottam felé a kezem nevetve. Csak most
jutott eszembe, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak.
- Martin Rodríguez. - tért vissza a mosoly az arcára, majd ténylegesen elindultunk
hazafelé.

Az egész utat végignevettük, nagyon sokat mesélt a barátairól, Sergioról, Lluísról
és Tomasról. Ők alkották hárman a környék egyik legjobb zenekarát, legalábbis
elmondása szerint. Nagyon sokat nevettünk együtt. Éreztem, hogy vele magam
lehetek és a legjobb az volt az egészben, hogy a nevemen kívül semmit sem tudott
rólam. Mikor végül a házunkhoz értünk egyességet kötöttünk. Ő elkérte a számom,
én pedig cserébe megígértettem vele, hogy nem nyomoz utánam a neten.
Mikor aztán végre beléptem az ajtón csak Mariat találtam otthon.

Nagyon úgy látszik, hogy a mesélést csak holnap tudom majd befejezni, ugyanis
a család hazaért az esti futásból. Mehetek vissza haldoklót színlelni.
Beca

7 megjegyzés:

  1. Szia Kathy:)
    Tök jó rész lett ez is mint a többi:)
    Egyszerűen imádom(L)
    Folytit!!! (rem. hamar meglesz a 3 komi:P)
    puszi(KL)
    Eszter:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Kathy!
    Nagyon jó rész lett!
    Aranyos ez a Martin fiú és végre Becca is boldog :)
    Azért kíváncsi leszek, hogy több lesz a két fiatal közt mint barátság.
    Várom a folytit!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szijasztok!

    Eszter! Én is remélem, mert már várom, hogy írhassak nektek! :D Örülök, hogy ennyire tetszik és annak is, hogy állandó kommentelő lettél! (L)

    Nikíí! Nagyon köszönöm! Martin karaktere sokat fog formálódni és van vele még egy-két tervem, de szerelmi kapcsolatokról sajnos most sem adhatok komolyabb előzetest (sőt semmilyet)! :) Majd még elválik! ;)

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)
    Sikerült bepótolnom a lemaradást. :P Örülök, h ilyen termékeny voltál az utóbbi napokban. :D Csak így tovább! :D
    Egy pici észrevétel: Martin először azt mondja, h a zenekarával próbáltak, tehát ő is a része, de később csak a másik 3 fiút emlegeti bandatagként. Most akkor hogy is van ez? :)
    Ennyi amúgy belefér, mert szuper a töri - még mindig. :) Jó, h Beca végre kitör a bezártságból, hála Daavidnak (és Martinnak?) :) Jól érzem, h Daavid-Maria szerelmi szál is lesz a dologban? :D
    Egyébként én is végig azt gondoltam, hogy finn barátunkat szántad Becának. :D Ez az egyik jó dolog az írásaidban: mindig meg tudsz lepni a fordulatokkal. Sosem az történik, mint amit várna az ember, és ez jó. :)
    Fú, kicsit bő lére eresztettem ezt a dolgot. Bocsi... :D
    Puszillak :) (L)

    VálaszTörlés
  5. Szija Briiigcs! (L)
    Látod-látod! Ez az eredménye, ha nem bétáskodsz! :( Martin is a zenekar része, Ő az énekes.
    Hááát, még nem tudom milyen szálak fognak kialakulni. Itt vagy két biztos szerelmi fonal van: Raquel-Fernando, Jenni-Kimi.
    Nagyon köszönöm! Igyekszem meglepetéseket okozni és nagyon-nagyon-nagyon nagy örömet okoz, ha sikerül is.
    Írj csak nyugodtan! ;)
    Remélem hamarosan beszélünk!
    Puszi, Kathy

    VálaszTörlés
  6. ÁÁÁ :D Szuper lett XD :D
    Ez a Martin nagyon rendes srác :D :D XD
    Kivi vagyok mi lesz itt még :D
    IMÁDÁS :D ♥♥♥
    Puszi, Alofun

    VálaszTörlés
  7. Szija Alofun!
    Igen, én is! :D Ez az a fic, amit spontán írok, nincsenek előre írt részek vagy küön tervem hozzá. :D Majd meglátjuk mi lesz belőle. :D
    Örülök, hogy tetszuk az új karakter is! :D
    Puszi, Kathy

    VálaszTörlés