Huszonötödik bejegyzés (Magán jellegű)

Szijasztok!
Hoztam nektek egy új részt. Most nem szabok komment határt, mert nem tudnám teljesíteni, és
mert a folytatás sem lett annyira erős, hogy ezt megtehessem. Remélem azért néhányotoknak tetszik majd és írtok néhány sort. De ezt most nem várom el senkitől!
Nem tudom mikor hozok folytatást, de igyekezni fogok (ennél sokkal jobbat hozni).
Puszi, Kathy

Kedves Blogom!
Ebben a pillanatban értem vissza a recepcióról. Hogy mégis mit kerestem én
ott hajnali háromkor, amikor még minden épeszű ember az óriási ágyában
alszik ebben a hihetetlenül nagy luxus hotelben? Egy recepcióst, akinek
a lelkére köthettem, hogy amint megüresedik egy szoba, arra igényt tartok,
mert ettől a két pasitól egyszerűen képtelenség aludni.

Miután kipakoltunk és megnéztünk néhány filmet a tévében, úgy döntöttünk
a legjobb lesz álomra hajtani a fejünket, hiszen hosszú napnak nézünk elébe.
Mindenki elhelyezkedett az óriási ágyon, amelyen hihetetlenül hosszan tudott
vitatkozni a két Raikkönen.

- Nem fogsz a barátnőm mellett aludni! - Jelentette ki indulatosan Daavid,
miközben én az ajtóból figyelve az eseményeket egy óriásit ásítottam. Ezt a
mondatot legalább negyedjére hallottam a szájából és már azt tudtam jól mi
lesz rá a felelet.
- Én pedig nem alszom egy pasi mellett. - Suttogtam magam elé Titusszal
egy ütemben a tőle már megszokott szavakat.
- Kérlek! - Néztem az értelmesebb szőkére esdeklően, miközben az ágy felé
közelítettem. - Most az egyszer aludj Daavid mellet. Holnap majd alszom
közöttetek. - Erre persze mindketten gyilkos tekintettel meredt rám. Szemmel
láthatóan egyiküknek sem tetszett az ötlet, leginkább azért, mert nem az övék
volt.- Na jó, ki szeretne a kádban aludni? - Nem érkezett válasz. - Ezt meg is
beszéltük! - Helyezkedtem el az ágy egyik végén, a két Raikkönen pedig
mellettem.
Daavid átölelte a derekam és a vállamba fúrta fejét, aminek hatására én
képtelen voltam elaludni, nekik annál mélyebben sikerült. Fél óra elteltével
egy hatalmas puffanással a földön kötöttem ki. A hang kiváltója a fejem volt,
ami a földhöz csapódott. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, csak a lámpa
fényére eszméltem.
- Jól vagy? - Kérdezte Titus, aki a karjaiba véve rakott vissza az ágyra,
immáron az Ő oldalára. Daavid persze mit sem vett észre az egészből,
békésen aludt tovább a tőlem megszerzett helyen.
- Persze! - Néztem fel rá az ágyból. - Holnap a kádba alszik. - Fordítottam
oldalra a fejemet.
- Örülni fog neki! - Nevetett fel a tőle telhető leghalkabban és bebújt
kettőnk közé. Néhány óra múlva ismételten a földön ébredtem. Felnézve
megpillantottam a horkoló szőkéket, akik mintha mi sem történt volna,
birtokoltál az óriási francia ágyat.

Ekkor határoztam. A köntösömet magamra kapva indultam el a recepció
irányában. Nem érdekel ki lát meg, az pedig végképp nem, hogy ki ismer
fel, csak egy nyugodt éjszakát szerettem volna, amit végül nem kaptam
meg. Éppen ezért most, hajnali háromkor, a két pasi között próbálom
álomra hajtani a fejemet és csak reménykedni tudok benne, hogy nem
nyomnak össze.
Szép álmokat neked kedves Blogom!
Beca